Vallom�s

                                                                                   �rta: Momiji   

-Szeretlek. - visszhangzott egy s�t�t haj� �s ugyan olyan s�t�t szem� fi�nak a fej�ben azaz egy sz�, amit m�r oly sokszor hallott, de sosem tan�s�tott neki nagy jelent�s�get. Most m�gis m�s volt a helyzet. Sz�ve hevesebben vert mellkas�ban, v�rnyom�sa lassan emelkedett, f�l�ben egyre hangosabb volt a dobsz�ra hasonl�t� hang. Ez olyan reakci� volt, melyet a TV-ben l�tott, vagy szerelmes k�nyvekben olvasott, amikor egyet-kett�t kezei k�z� vett p�r pillanat erej�ig. De akkor is m�s. A f�h�s�k legt�bbsz�r e sz� ut�n �lelkeznek, vagy �ppen cs�kol�znak. Erre a gondolatra �rezte, hogy arc�ba nagy adag v�r t�dul, majd egyre melegebb lesz a teste. De hol vannak az �lel� karok? Hol van az �h�tott cs�k? Pont ott szalad el�tte, majd egy �les kanyart v�ve elt�nik az utca sark�n. Mi van? Semmi romantika? Csak egy vallom�s, majd h�zd-a-ny�lcip�t-�s-fut�s? Na ne. Ez komoly? Elh�l a v�r az ereiben a gondolatra, hogy lehet, soha t�bbet nem fogja hallani azt a sz�t, mely megmozgatott benne valamit. �rezte, hogy teste lassan mozdul, majd arra eszm�l, hogy maga is az �les kanyart befogva lend�l el�re, de ut�na? Egy kisebb koccan�s ut�n a f�ld�n k�t�tt ki. Mibe �tk�z�tt bele? Feje h�tuls� r�sz�t massz�rozta �sszeszor�tott szemekkel, majd agya lassan kezdte �sszekaparni az inform�ci�kat. Els� �rint�sre mintha valami enyhe meleget �rzett volna, mely f�lkem�ny volt �s er�sen pattant vissza r�la. F�lkem�ny? De ha egy villanyp�zna lett volna, akkor az �tk�z�s hat�s�ra nem eszm�letlennek kellene lennie? �s... �j! Meleg? Lassan nyitotta fel fekete �s csod�latosan hossz� szempill�it, majd fej�t enyh�n megemelve n�zett az �g fel�. Vagyis, l�t�k�r�be egy m�r term�szetellenesen sz�ke hajkorona l�gott, mely eltakarta a csillagos �g nagy r�sz�t. Sz�ve ism�t gyors�tott eddigi lass�, ritmusos temp�j�n, de nem a f�rads�gt�l, � dehogy. A m�sik l�tv�nya korb�csolta fel v�gyait ism�t, most sokkal hevesebben. �rezte, hogy teste ism�t k�l�n �letet �l, ahogy lassan fel�ll, majd leporolja mag�t, k�zben tekintet�t nem emelte a m�sikra. Mikor v�gzett a k�nz�an lass� munk�j�val, obszidi�n szemeit v�gre a m�sikra vezette. Figyelte, ahogy a m�sik mellkasa megemelkedik, majd visszas�llyed, minden izm�nak fesz�l�se szinte megbabon�zta a holl�haj�t. Bronz b�re csillogott az utcai l�mpa f�ny�ben izzads�g�t�l, ezzel valami f�ld�nt�li kisug�rz�st adva. Arca v�r�ss�gben �szott, maga el� mered� k�k szemei remegtek. A s�t�t haj� k�zelebb akart l�pni, �m teste ism�t ellenkezett agya utas�t�saival. M�g is mi t�rt�nik? Leblokkolt. Ilyen �llapotban m�g sosem l�tta a m�sikat �s ez a felismer�s valamif�le f�lelmet �bresztett benne, mellyel sz�ve k�zd�tt h�siesen. Szeretett volna odal�pni az el�tte �ll�hoz, szerette volna fojtogat� �lel�sbe h�zni �t, de egyszer�en k�ptelen volt r�. Most mit tegyen? V�gignyalva cserepesre sz�radt ajkain, m�lyet harapott a leveg�be, hogy v�gre megsz�laljon. Sz�tnyitotta ajkait, �m a hang valahol a tork�ban ragadt. Esetlennek �rezte mag�t, ami kifejezetten d�h�tette. Mindig a lehet� legrosszabb pillanatokban hasznavehetetlen, pont mint a Gaara elleni harcban. Akkor is. F�j� izmai, f�radt teste az�rt k�zd�tt, hogy megv�dje azokat, akiket szeret, akit szeret, de akkor csak a sz�ja volt nagy, akkor is az a sz�ke Dobe mentette meg az �let�t. Majd k�s�bb, mikor elhagyta a falut. M�g arra sem volt k�pes, hogy h�tra n�zzen. Nem az�rt mert annyira menni akart, mi�rt akart volna? Csak tudta, ha ak�r egy szempillant�s erej�ig is l�tja sz�l�f�ldj�t �s agy�ba f�r�dik a gondolat, hogy �ppen ki alussza az igazak �lm�t a falak m�g�tt, nem lett volna k�pes ellen�llni a cs�b�t�snak �s visszafordul. De ezt nem tehette meg. Akkor m�g nem. Egy minden csillagn�l f�nyesebben �g� c�l lebegett lelki szemei el�tt; bossz�t �llni a b�tyj�n. Akkor semmi sem bizonyult fontosabbnak. Vagy tal�n m�gis? A szeretett szem�ly gondolata versenyzett bossz�v�gy�val az els� hely�rt. M�gis tov�bb ment, minden k�tel�ket, ha nem is elszak�tva, de elhalv�ny�tva folytatta �tj�t. Visszagondolva arra a h�rom hossz� �vre; torkot fojtogat� eml�kek. Orochimaru edz�s programja, a nehezebbn�l nehezebb k�ldet�sek, az emberek f�ls�ket�t� sikolyai, a gyerekek keserves s�r�sa, melyek �desanyjuk�rt ki�ltottak. Libab�rhull�m futott v�gig test�n a gondolatt�l. �s mit �rt el ezzel a rengeteg rosszal? Meg�lte b�tyj�t, aki mindent amit tett, �rte s a boldogs�g��rt tette. Mag�ra harag�totta a f�l vil�got. A faluj�ban �l� emberek len�z� pillant�s�t �lvezheti minden nap. R�gi csapatt�rsa, ki r�gen szerette, most m�s karjaiban tal�lta meg a boldogs�got. Az�ban, akit maga is szeret. �s most, hogy a hossz� �s v�rrel teli h�bor� v�get �rt, ahogy az �j Hokage is kiv�laszt�sra ker�lt, �lete is �j mederbe cs�szott. Boldog a faluban ahol r�gen feln�tt, ism�t k�ldet�sekre j�r, melyek olyan egyszer�ek, hogy j�tszi k�nnyeds�ggel v�gzi egyiket a m�sik ut�n. A falu egyik leger�sebb shinobija. Suttogj�k az emberek a h�ta m�g�tt, mikor azt hiszik nem hallja. Maszka alatt pedig kellemesen elmosolyogja mag�t. H�t ha ennyire er�s ninj�nak tartj�k az emberek, ami nem mell�kesen igaz is, akkor most mit totoj�zik? Mit�l ijedt meg? Itt a lehet�s�ge, hogy r�gi csapatt�rs�t�l v�gre visszavegye azt, amit az elvett t�le. A tulajdon�t, a sz�v�t. E gondolat v�gre adott annyi er�t, hogy izmait mozg�sra biztassa. Lass� l�ptekkel k�zel�tette meg a m�g mindig maga el� n�z� sz�k�t, majd amikor el�g kicsinek t�nt a t�vols�g, karjait el�re ny�jtva fonta �t a m�sik nyak�t. A gondolataiba mer�l�t meglepte a hirtelen test�hez simul� melegs�g. Mire �szbe kapott, m�r vissza is �lelte az el�tte �ll�t. �gy maradtak pillanatokig, sz�tlanul. Mikor a holl�haj� �rezte, hogy kezei k�zt mocorogni kezd a m�sik teste, lassan elt�volodott. M�lyen a k�k, k�nnyekt�l csillog� szemp�rba f�rta saj�t s�t�tjeit. Mintha valami genjutsub�l szabadult volna ki, �rezte, hogy teste ism�t sz�t fogad elm�j�nek �s v�gre hangj�ra tal�lt.

-T�nyleg? - volt a r�vid, �m ann�l hat�sosabb k�rd�s. Az el�tte �ll� alak �sszerezzent a hang hallat�n, tenger szemeit szorosan �sszez�rta, ezzel kitess�kelve a s�s cseppeket onnan, kezeit v�dekez�en maga el� emelve rogyott t�rdeire. Szipog�sa szinte f�lt�p�en hangosnak t�nt, az �res utc�ban. A fekete haj� odal�pett a kem�ny betonon t�rdel�h�z, egy szintre ker�lt vele, majd ism�t szorosan mag�hoz h�zta. Az izmos test boldogan s�m�lt az �lel� karok fogs�g�ba, saj�t remeg� kezeit lassan a m�sik h�t�ra tette. Ism�t teljes sz�tlans�gba burkol�zva kapaszkodtak a m�sikba, mintha az �let�k f�ggne t�le. A holl�haj� enyh�n eltolva mag�t a m�sikt�l hajolt ism�t k�zelebb, hogy birtokba vehesse ajkait. A kezdetleges ajakmozgat�st, felcser�lte a vad cs�kcsata. Mind a ketten meglep�dtek a m�sik reakci�j�n, k�zben sz�v�k �r�mt�ncot j�rt. K�zelebb h�z�dtak, hogy m�g jobban �lvezhess�k a m�sikat. Leveg� h�j�n sz�tv�ltak, mire a fekete haj� n�mi hallgat�s ut�n megsz�lalt. - �n is t�ged.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s